Közös magyar – szlovák történelem tankönyv

A Magyar- Szlovák Történész Vegyesbizottság Tanári Tagozata, valamint a PPKE Szent Adalbert Közép Európa Kutatócsoport közös konferenciája

Idõpont: 2008. május 23-24.
Helyszín: Esztergom - Párkány

A Szülõföld Alap és a Vállalkozók Esztergomért Egyesület támogatásával két napos konferenciát tartottak magyar és szlovák történészek Esztergomban és Párkányban. A két határ menti település önmagában, már szimbolikusan is alkalmas arra, hogy a két nemzet történészeinek, pedagógusainak számos ponton eltérõ történelem szemléletét ütköztetve, megvitatva, a közös múltat egyértelmû, egyezményes fogalomrendszerbe helyezve ideális helyet biztosítson a közös történelem tankönyv elkészítési folyamatának egyik állomásaként.

A pénteki nap délelõttjén Esztergomban bemutató tanításokkal vette kezdetét a konferencia. Az elkészült közös tananyagmodul alapján mind történelmi, mind módszertani szempontból érdekes bemutató órákon vehettek részt az érdeklõdõk, egy budapesti és két komáromi tanár tolmácsolásában. A délutáni program a hivatalos megnyitó után bepillantást engedett egy már két kötettel büszkélkedõ közös német- francia történelem tankönyv elkészítésének folyamatába, valamint a konferencia-indító téma, a szlovák- magyar tankönyv elkészítése során felmerülõ nehézségekbe. Másnap délelõtt egy workshop keretében, a párkányi Thermal Hotelben mutatták be a modultankönyvet.

A délutáni elõadások közül itt négyet szeretnék kiemelni, melyekrõl úgy gondolom, elõre mozdítják a közös múltat eltérõen értékelõ történészek munkáját, valamint hatással lehetnek a késõbbiekben megszületõ közös tankönyvre s - ennek segítségével, vagy e nélkül- alkalmasak lehetnek a történelmi tudat téveszméinek átformálására is.

Käfer Istvánnak, a PPKE Szent Adalbert Közép- Európa Kutatócsoport igazgatójának megnyitója után Beate Schüz történész tartott beszámolót a német- francia közös történelem tankönyv elõkészületeirõl, a munka folyamán felmerülõ nehézségekrõl, és az eredményrõl. A mai napig két tankönyvnyi közös történelem tankönyvet adtak ki. Az egyik az 1815 és 1945 közötti idõszakot a másik pedig az 1945 utáni, a második világháborút követõ idõszakot tárgyalja. Folyamatban van még az ókortól 1815- ig tartó korszakot felölelõ munka elkészítése. A történész asszony elmondása szerint, a közös koncepció megszületéséig hosszú és rögös út vezetett. A kezdõ lökést az 1963-as Elysee-ben kötött egyezmény adta meg, s évtizedekig folyt a puhatolódzás, békülés, a különbözõ érdekek ütköztetése, és a vita. Közben a folyamatos cserediák kapcsolatok egyre javítottak a két ország felnövekvõ generációjának egymáshoz való viszonyán. Végül az említett egyezmény negyvenedik évfordulóján egyetemista diákok kezdeményezésére elhatározták, hogy közös történelem tankönyvre van szükség. A mára napvilágot látott két tankönyv a két ország történelmét végigkísérõ ellentéteken keresztül mutatja be a közös történelmet, rávilágítva az európai történelmi folyamatokra, s feltárva az ok- okozati összefüggéseket. Schüz szerint módszertani szempontból mindenképpen ki kell emelni, hogy a tankönyv egy- egy probléma felvetésénél több szempontot is figyelembe vesz, s a jól válogatott forrásanyag segítségével így a diák maga alakíthatja ki az eseményrõl a véleményét.

Simon Attila komáromi történész beszámolójában elmondta, hogy a magyar-szlovák közös tankönyv gondolata a felekben elõször tíz éve fogalmazódott meg. Nem sokkal ez után tervek is készültek, de a magyar történészek és hazai politika ekkor még nem karolták fel ezt az ügyet. Mára már megteremtõdtek ezek a feltételek, és megkezdõdött a munka. Azonban Simon Attila és bizottságbeli társai szerint is számos olyan nem szokványos probléma merült és merül fel a közös munka során, amelyekre nem kínálhat megoldást a példaként elöl járó francia- német tankönyv sem. A szlovák- magyar tankönyv egyik alapkérdése a két nép eltérõ történelmi tudata, mely generációkon keresztül rakódott le. Ez annyira elmélyíti az ellentéteket, hogy a történészeknek már a munka megkezdésekor az alaptézisek megfogalmazásánál is komoly gondjaik lehetnek. Éppen ezért alakult ez a bizottság, ahol a megfelelõen hatékony módszertani kérdések tisztázása mellett nagyon nagy hangsúlyt fektetnek elsõsorban egy közös fogalomrendszer kialakítására, egy szakmai nyelv felépítésére. Így mind térben, mind idõben tisztázódik a Felvidék – Felföld szavak jelentése, vagy például a szlovákban használatos madarský szó valódi jelentése is.

A soron következõ elõadásban Viliam Kratochvil pozsonyi történész a majdani tankönyv szakmódszertani kérdéseit elemezte, elvetve a didaktikus tanítás legtöbb elemét. Véleménye szerint a történelem tanulása, felfogás a családi fotóalbumban kezdõdik. Így sokkal emberközelibbé, tehetõ a múlt története, s a családi vonatkozású történeteken keresztül az idõsíkok megértése jóval egyszerûbbé válhat.

Zárásként még a PPKE BTK történészének, Halász Ivánnak a magyar- szlovák történész vegyes bizottság munkájának összegzésébõl emelnék ki néhány szót. Elmondása szerint a történelmet korszakokra bontva, egy szlovák és egy magyar történész egymással konzultálva, de önállóan dolgozik egy-egy témán. A munka végeztével pedig rezümé készül, melybõl kiderül melyek azon a kérdések, amelyekben nincs egyetértés. A tanulmányok írásakor a szerzõk figyelembe veszik, hogy az anyag oktatási célra, tanároknak és diákoknak készül, ugyanakkor összefüggéseiben láttatják az eseményeket, s igyekeznek minden egyes alkalommal kitérni arra, hogy az adott történés hogyan jelenik meg a szlovák, ill. a magyar nép köztudatában, beszélhetünk-e mítoszteremtésrõl.

A fenti szempontokat figyelembe véve, valamint a Sic itur ad astra címû folyóirat recenziójának egybevágó gondolatait összegezve elmondhatom, hogy egy közös szlovák- magyar történelem tankönyv megírása szép, nemes feladat lehet, ha a könyv megszületik – s ebben azt hiszem bízhatunk – ám annak hatása, értelmezése természetesen újabb vitákat vált majd ki. Mindenesetre a közös múlt történelmi tényeinek tisztázását mielõbb el kellett kezdeni, ám amíg a Beneš-dekrétumok jogilag tovább élhetnek, a szülõföldjükrõl elüldözöttek semmilyen kárpótlásban nem részesülnek és a fiatal Szlovák Állam politikájának álláspontja a magyarsággal szemben sokszor ellenségesnek mondható, rendkívül nehéz az évtizedek, generációk alatt berögzült kétféle nemzettudatot összehangolni.

Bánhidy Anita Éva